Napról napra felszítsuk a szeretet tüzét

Mit tudhat egy pap a házasságról? Hogy van mersze olyan témában könyvet írni, amit ő maga nem élt át? Tarthat attól, hogy a saját szerzetesi útját magasabb rendűnek tartja, ezért esetleg kissé lekezelően beszél a családos emberekről. De félő az is, hogy földtől elrugaszkodott helyzetelemzést és megoldásokat kínál. A kérdés olyannyira jogos, hogy mikor a Végtelen-sorozat köteteiben hosszan faggattam Csaba testvért a házasságban felmerülő örömökről, gondokról, egyszer azt mondta: "Nekem, mint cölibátusban élő embernek, nem is tudom, hogy van-e jogom hozzászólni ehhez a témához?" Erre én azt feleltem: "Az orvos sem csak azt a betegséget gyógyítja, amelyen ő maga már átesett."

Böjte Csaba nem csak 2500 gyermek nevelőapja, közel száz szociális család gondviselője, irányítója, mondhatni a legnagyobb nagycsaládos, hanem lelkipásztor, gyóntató atya is, akihez sok házasember fordul lelkivezetésért, tanácsért. Talán kevesen látnak annyi sebzett életet, mint ő, de szoros kapcsolatot ápol nagycsaládos közösségekkel is, akiket hosszan meghallgat, így útmutatásai a való életből táplálkoznak. Könyveiben több történetet is mesél arról, hogyan sikerült egy-egy megbicsaklott házasságot rendbe hozni. Bár nem él házasságban, de a szívében közösségben él a házasokkal. Vajon ki tud többet egy szívműtétről: az, akit operálnak, vagy az, aki a beavatkozást végzi? Vagy ki látja jobban az erdőt: az, aki benne sétál, vagy az, aki léghajón fölötte suhan? Más perspektívából látják, egyik az apró, sajátos részleteket ismeri alaposabban, a másiknak több családra, élethelyzetre van rálátása.

És vajon a házasembert más anyagból gyúrták, vajon egészen más receptre van szükségünk ahhoz, hogyan lehetünk boldogok, mint az egyedülállóknak? A kulcs minden élethelyzetben ugyanaz: a szeretet. Az önmagát ajándékként, örömforrásként megélő ember szeretete, aki a rábízottakért kész önmagáról is megfeledkezni, és a figyelem, az elfogadás, a gondoskodás, a gyengédség nagylelkű ajándékát adni.

Csaba testvér előadásainak és a beszélgetéseinknek esszenciája ez a könyv, amelyek hanganyagát leírtam, és témakörökbe rendeztem. A házasság útjának 18 mérföldkövét egy életen át lehet olvasni. Új és új állomások érintenek meg mélyebben minket, attól függően, hogy utunkon éppen hol tartunk: Szerelmünk a kezdeti lobogását éli, vagy feszültségek vannak köztünk, és megértésre vágyunk, vagy a mindennapi hajszában, taposómalomban "a nehéz hűséget" (József Attila) igyekszünk könnyűvé tenni egymás számára, vagy talán özvegyek lettünk, egyedül maradtunk? Éppen várjuk első gyermekünket, vagy próbáljuk az életre nevelni őket vagy már segítjük őket kirepülni a fészekből, vagy esetleg gyengülő, betegeskedő szüleinkről kell gondoskodnunk? Mi a jelenlegi feladatunk: az önnevelés, az otthonteremtés, a közösségépítés vagy a válságokkal, nehézségekkel való szembenézés?

A könyv tartalmas és igazán szép ajándék esküvőre, házassági évfordulóra, melynek minden állomását Váradi Levente fotóművész sziluettfotóival és magyar költők verseivel illusztráltuk.

Túl a huszadik házassági évfordulónkon, négy gyermek édesanyjaként bátran mondom, hogy családban élni szép. A szép élet nem azt jelenti, hogy békegalambok röpködnek körülöttünk, áhítat lengi körbe az otthonunkat, minden csupa móka és kacagás, hanem természetszerűleg beletartoznak a könnyek és a felcsattanások, a koccanások, a súrlódások is. A családi élet nem működik magától. Tenni kell azért, hogy ne szerelmünk kihűlő hamuját őrizgessük, hanem napról napra felszítsuk a szeretet tüzét. Tenni kell azért, hogy gyermekeinknek ne csak a testét, hanem a lelkét is megszüljük a földi, és az örök életre. Kívánjuk, hogy könyvünk életútjukon legyen iránytűjük és segítő útitársuk!