Mindennapi reményünket add meg nekünk ma!

Az ember félőlény. Abban a pillanatban, hogy megszületünk, kétségbe esünk. A világ kettősségébe: az ég és a föld, a szeretet és a gyűlölet, az elfogadás és a kitaszítás, a megbocsátás és a harag, a nagylelkűség és az önzés, az öröm és a szenvedés egymásnak feszülő ellentétében élünk. Keressük, de sokszor nem találjuk a harmóniát. Féltjük azt, ami értékes számunkra, aggódunk társunkért, gyermekeinkért, megélhetésünkért, idősödő szüleinkért, egészségünkért, a jövőért, hazánkért, a világ sorsáért... Ha nem találunk biztos fogódzót, a reménytelenségbe hullhatunk. Létfontosságú, hogy merre, mibe kapaszkodunk. Lefelé: pénzbe, sikerbe, jólétbe, élvezetekbe, szerekbe? Ideig-óráig feledtethetik szorongásunkat, elterelhetik figyelmünket a problémák gyökeréről, és akár rabjukká is válhatunk. Ha szakadékba zuhantunk, alattunk tátong a mélység, tombol az ár, a felénk nyújtott kötélbe felfelé kapaszkodunk. Csaba testvér mondja: "A világmindenség Ura nem csak a bolygókat mozgatja precízen a pályájukon, hanem életünk fonalát is biztos kézzel tartja." Lehet, hogy himbálózik a kötél, erősen kileng jobbra-balra, de amíg Istenbe kapaszkodunk, nem kell félnünk, ő nem enged el minket. A kötelet csak mi engedhetjük el.

"Mindennapi reményünket add meg nekünk ma!" - talán nem szentségtörés, ha így is imádkozunk, hiszen a remény úgy kell, mint a falat kenyér, mert nélküle lehet, hogy élünk, tesszük a dolgunkat, akár korrekten, szabályosan is, de hiába görcsölünk, legjobb szándékainkból nem születik élet. A csüggedés lebénít. Nem tudunk erőt sugározni szeretteink felé. Vannak időszakok, amikor a remény munka. Kitépni magunkat a napi rutinból, erőt kérni attól, aki életre hívott minket, hogy meglássuk az Ő arcát minden nehézség mögött. A remény újjászínezi az életképünket.

Csaba testvér biztat: "Tudnunk kell: az igazságot, az életet meg lehet ölni, de harmadnapon diadalmasan feltámad. Hinnünk kell abban, hogy a mennyei Atyának még az inge ujjában is van néhány ász, amit szépen elévesz és kijátszik." Emiatt örömünk nem csak pozitív erők, gondolatok áramlása, hanem a legnehezebb körülmények között is biztos alapon nyugszik. Ha kérjük, ha hagyjuk, ha engedjük, akkor az tartja kézben az életünket, akitől az életet kaptuk, hogy aztán ajándék létünket másoknak örömmel tovább adjuk. A remény pislákoló mécsesét táplálja bennünk ez a kis könyv!