Írásaimból

"Nem hiszek istenben", mondja egy ateista a papnak. A lelkész elgondolkodik, majd így felel: "Egyetértek. Abban az istenben, akiben te nem hiszel, én sem hiszek."

Az ember félőlény. Abban a pillanatban, hogy megszületünk, kétségbe esünk. A világ kettősségébe: az ég és a föld, a szeretet és a gyűlölet, az elfogadás és a kitaszítás, a megbocsátás és a harag, a nagylelkűség és az önzés, az öröm és a szenvedés egymásnak feszülő ellentétében élünk. Keressük, de sokszor nem találjuk a harmóniát. Féltjük azt, ami...

Azt tapasztaljuk: csak mások halnak meg. Reméljük, mi valahogy élve megússzuk. Temetjük a halált, a szenvedést, az öregséget. Mert félünk tőlük. Ezért inkább nem beszélünk róluk. Tabuként kezeljük. El akarunk futni előlük. Nincs idő a fájdalomra, bekapkodjuk a pirulákat, ahelyett hogy megkeresnénk a baj gyökerét, idős szüleinket intézménybe...